Ismerd meg, hogy a gyártó milyen vizsgálatokat végez a gyógynövényekkel, mielőtt kapszulákba kerülnek!

A gyártó folyamatosan azon dolgozik, hogy a lehető legjobb minőségű gyógynövényekből állítsa elő a JAVALLAT kapszulákban lévő SonicFine^® szuperfinom gyógynövényport. A vizsgálatok eredményeiből készült minőségi tanúsítványok letölthetők az egyes gyógynövény termékek leírásánál.

A gyógynövények minőségét nagyon sokféle módon lehet vizsgálni. Az egyes termékeknél a gyártó a vizsgálatokat úgy válogatja össze, hogy azok a lehetőség szerint leginkább alátámasszák a termék kiváló minőségét. 

 

MILYEN TÍPUSÚ VIZSGÁLATOKAT VÉGZEZ A GYÁRTÓ?

MIKROBIOLÓGIAI VIZSGÁLAT

A mikrobiológiai vizsgálat a legfontosabb minőségi szempont, amelyet minden termékénél elvégez a gyártó, hogy az sokáig megőrizze jó minőségét és ne jelentsen egészségügyi kockázatot a fogyasztása.

 

MAKROSZKÓPOS VIZSGÁLAT

A vizsgálat szabad szemmel és sztereomikroszkóp alatt történik. Ebben a vizsgálatban a gyártó azt nézi meg, hogy mennyire felel meg a gyógynövény a szabványban vagy a gyógyszerkönyvben leírt morfológiai előírásoknak. A makroszkópos vizsgálatban a gyártó megfigyelji és azonosítja a vizsgált növényi rész méreteit, alakját, állományát, felületét (pl. szőrözöttség, erezettség).

 

ORGANOLEPTIKUS VIZSGÁLAT

Ezt a makroszkópos vizsgálattal együtt végezi  a gyártó. Az emberi érzékszervek az évmilliók alatt úgy fejlődtek ki, hogy képesek legyenek nagyon finom különbségeket is érzékelni a színárnyalatokban, illatokban, ízekben. Az organoleptikus vizsgálat során mindig ezeket az érzékszervekkel is jól megállapítható tulajdonságokat vizsgálja a gyártó korábbi tapasztalataik, gyógynövényminták, illetve a gyógyszerkönyv vagy szabvány előírásai alapján.

 

MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLAT

Ehhez a gyógynövényből durva port készít a gyártó, majd azt laboratóriumi mikroszkóp alatt vizsgálja. A mikroszkópban megfigyelhetők a megfelelő növényi részek szöveti elemei vagy töredékei, továbbá jellegzetes tartalmi anyagai. A mikroszkópos vizsgálat a gyógynövény szennyeződésére is fényt deríthet, mivel a mikroszkóp alatt felfedezhetők az adott gyógynövényre nem jellemző sejtek, szövetek, vagy a szennyező anyagként jelen lévő homokszemcsék is.

 

EGYÉB NÖVÉNYI RÉSZEK VIZSGÁLATA

A gyógynövényeknek mindig egy bizonyos részét (pl. levelét, virágát, gyökerét stb.) használják fel, mivel ezek a részek tartalmazzák a számunkra fontos hatóanyagokat. A vizsgálat során azt nézi meg a gyártó, hogy mennyi olyan növényi rész van a mintában, amely hatóanyagot nem tartalmaz.  A vizsgálat során 500 g vágott gyógynövényt terítenek szét egy nagy fehér tálcán és kiválasztják belőle a növény egyéb részeit. Ezeknek a tömegét megmérikk és százalékos arányban fejezik ki a teljes mennyiségre vonatkozóan. Ezt hasonlítják össze a szabványban vagy a gyógyszerkönyvben meghatározott értékkel.

 

EGYÉB IDEGEN ANYAGOK VIZSGÁLATA

A gyógynövényben sokféle szennyező anyag előfordulhat, ezért ezek vizsgálata is nélkülözhetetlen.  Előfordulhatnak bennük például egyéb növényekből származó részek vagy például homokszemek is. Ezt a vizsgálatot az egyéb növényi részek vizsgálatával együtt, azonos módszerek szerint végezik..

 

SZÁRÍTÁSI VESZTESÉG MEGHATÁROZÁSA

A gyógynövények akkor őrzik meg tartósan a minőségüket, ha légszáraz állapotban tároljuk őket, amely általában legfeljebb 10 százalékos nedvességtartalmat jelent. Ennél nagyobb nedvességtartalom esetén a hatóanyagok gyorsabban bomlanak el vagy alakulnak át, amely minőségromláshoz vezet. A szárítási veszteséget is a gyógyszerkönyv vagy szabvány határozza meg, az egyes tételeket az ezekben rögzített határértékekhez képest vizsgálják.

 

HAMU- ÉS HOMOKTARTALOM MEGHATÁROZÁSA

A gyógynövény összes hamutartalmát úgy határozzák meg, hogy 600 C-fokon izzásig hevítik, majd a megmaradt hamut a nedvességmentes gyógynövény tömegéhez viszonyítják. Az összes hamutartalom meghatározása a minőség szempontjából azért fontos, mert a szilárdítószövetek nagyobb mennyiségben halmoznak fel olyan anyagokat, amely 600 C-fokon sem égnek el, így például egy leveléért alkalmazott gyógynövény esetében a magas hamutartalom a nagy mennyiségben jelen lévő szárdarabokra utalhat.

Egyes gyógynövények esetében az előző vizsgálatban keletkezett hamut sósavban is feloldják.  Ezzel a módszerrel azt tudjuk megállapítani, hogy a minta mennyi homokot tartalmazott, az ugyanis nem oldódik sósavban, míg a növényi részek igen. Ez az eljárás főképp azoknál a gyógynövényeknél és növényi részeknél fontos, ahol nagy az esélye a homokkal történő szennyeződésnek (pl. gyökerek).

 

VÉKONYRÉTEG-KROMATOGRÁFIAI VIZSGÁLAT.

A technika lényege az, hogy a gyógynövényből kivonatot készítünk, ami a vizsgálatban az úgynevezett mozgó fázis lesz. Ezt egy álló fázison keresztül futtatjuk át (hasonlóan ahhoz, ahogy az itatós papír felszívja a nedvességet). A futtatás során a kivonatban lévő molekulák elválnak egymástól, így az adott gyógynövényre jellemző mintázatot adnak. Ez módszer leginkább a gyógynövények azonosítására, illetve a bennük lévő tartalomanyagok egymáshoz viszonyított arányának meghatározására alkalmas.

 

TARTALMI MEGHATÁROZÁSOK

A fogyasztók számára leginkább a tartalmi meghatározások fontosak, hiszen ezek döntik el, hogy mennyi hatóanyagot tartalmaz a gyógynövény. A szabványok vagy a Magyar Gyógyszerkönyv minden gyógynövény esetében előír tartalmi meghatározásokat is. Az előírások nem feltétlenül egy hatóanyagra vonatkoznak, hanem sokszor egy olyan nagy mennyiségben jelen lévő anyagcsoportra, amely jól mérhető, és amelynek mennyiségi meghatározásával jól azonosítható és minőségileg is értékelhető az adott gyógynövény. A tartalmi meghatározás során olyan összetevők mennyiségét vizsgáltatják, mint például a cserzőanyagok, a keserűanyagok, a nyálkaanyagok, antraglikozidok, szaponinok, flavonoidok, illóolajok stb. Amennyiben a gyógynövénynek nincs egy jellemző fő hatóanyagcsoportja, akkor kivonatanyag-tartalmuk alapján minősítik őket, ami azt jelenti, hogy az összes (kloroformos, alkoholos, vizes elegyben) kioldódó anyag mennyiségét határozzák meg.

 

NÖVÉNYVÉDŐSZER-MARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

Gyógyszerkönyvi szempontból növényvédő szernek számít minden olyan anyag vagy anyagkeverék, amelyet a gyógynövény termesztése, feldolgozása, tárolása, szállítása és értékesítése során károkat okozó vagy a drogok minőségét egyéb módon befolyásoló kórokozók, nemkívánatos növényfajok és állati kártevők megjelenésének megelőzésére, elpusztítására vagy elszaporodásának meggátlására alkalmaznak. Ez a meghatározás magában foglalja a növekedésszabályzókat, a lombtalanító szereket, illetve a szárítóanyagokat és bármely más anyagot, amelyet a betakarítás előtt vagy után alkalmaznak a gyógynövény tárolás és szállítás alatti megvédésére. A gyógyszerkönyv több mint hetven növényvédő szerre ad meg határértéket.

A növényvédőszer-vizsgálat mindig a gyógynövény „előéletének” vizsgálatával kezdődik.  A helyes mezőgazdasági és begyűjtési gyakorlat (GACP) irányelvei szerint termesztett vagy gyűjtött gyógynövények esetében a vizsgálatra gyakran nincs szükség, hiszen tudható, hogy a növény nem került kapcsolatba növényvédő szerekkel, vagy ha igen, akkor milyen mértékben.

Amennyiben a gyógynövény termesztésével vagy tárolásával kapcsolatban aggályok merülnek fel (mert nem ismert ennek háttere), akkor a szükséges hatóanyagcsoportok szerint megvizsgáltatják a gyógynövényt növényvédőszer-maradványokra. 

 

NEHÉZFÉM-SZENNYEZŐDÉS VIZSGÁLATA

A gyógynövények nehézfémtartalmának vizsgálata a növényvédőszer-maradványok vizsgálatához hasonlóan először mindig kockázatértékeléssel kezdődik. Amennyiben a termesztés vagy gyűjtés részletei nem ismertek, a gyógynövény pedig hajlamos a környezetéből nagy mennyiségben nehézfémeket felvenni, akkor indokolt a vizsgálat elvégzése.